Amikor visszaértem Amerikába, elég hideg idők voltak. Az első héten ahol én élek, -22 fokot mértünk. Az alábbi képen a Michigani vilagítótorony látható a jégvihar után.
Ez a bejegyzés az eltelt idővel arányosan hosszú lesz, rengeteg képpel, aminek remélem örültök majd :)
Itt is van egy pár arról, hogy mi is történt otthon a 2 hét alatt :) A Blogger sajnos elég bénán rakja egymás mellé a képeket, úgyhogy tessék megelégedni ezzel :)
Track and Field:
Magyarországra visszatérve is edzettem az előírt edzés terv alapján. Heti 5-ször kellett ugyan csak, de ez pont jól jött a sok evés-ivás után, amit az ünnepek alatt általában mindenki átél :) Természetesen megvan az oka annak, amiért otthon is kőkeményen kellett dolgozni. Visszautazásomkor Payton barátom vett fel a reptéren és a hóvihartól eltekintve, egész sima utunk volt Charlottesville-ig.
Miután megérkeztem január 2.-án az Egyesült Államokba, egy hétre rá már versenyünk volt South Carolinaban, a Clemson University-n. A megmérettetés előtt egy héten át minden nap csapat megbeszélésünk volt, amin rengeteg okosságot osztott meg velünk az edző, és a hét végére már teljesen önbizalommal telve indultunk neki a versenynek.
Miután megérkeztem január 2.-án az Egyesült Államokba, egy hétre rá már versenyünk volt South Carolinaban, a Clemson University-n. A megmérettetés előtt egy héten át minden nap csapat megbeszélésünk volt, amin rengeteg okosságot osztott meg velünk az edző, és a hét végére már teljesen önbizalommal telve indultunk neki a versenynek.
 |
| A szállás :) |
Egész jól sikerült az első erőpróba, igazából semmi komoly dolgot nem kért tőlünk az edző, csak annyit, hogy szokjuk a körülményeket és versenyezzünk. Nekem személy szerint egy 200 és egy 400 métert kellett futnom. A pálya egy sík 200 méteres rekortán pálya volt, döntött kanyarok nélkül és kb. 40 méternyi egyenessel a két oldalán. Nagyon nehezen tudtam bent maradni a sávomban, hiszen a magasságom nagyon megnehezítette a dolgomat. A főedző azt kérte tőlem, hogy az utolsó 50 métert fussam csak meg igazán keményen a többin csak figyeljek oda a mozgásra. Így is tettem, a leggyorsabb futamban 3. helyen értem célba 22,85-ös idővel, ami a körülményekhez képest egy nagyon biztató idő számomra. Ezt a számot a csapat társam Payton Hazzard nyerte 21,71 másodperces időeredménnyel, ami egy igencsak jó idő fedettpályán. Payton egy fejjel kisebb mint én, és elmondása szerint a pálya tökéletesen fekszik neki és passzol a magasságához is. Ezután 20 perc pihenőt kaptam és máris futnom kellett a DMR (Distance Medley Relay) váltónkban egy 400 métert. A DMR váltó 1200, 400, 800, 1600 méteres távokból áll össze. A botot elsőként kapva nem sok konkurenciával kellett szembenéznem, ezért egy nagyon laza tempót futva sikerült tovább növelni az előnyét az egyetemünk csapatának. Az időm 48,9 másodperc lett, ami ha ismét figyelembe veszem a pályát és az ellenfél nélküli futást ismét bizakodásra ad okot a jövőre nézve. Ezt a váltót sikeresen megnyertük, egy közepesen jó idővel, hiszen a feladatunk csak annyi volt,ahogy azt mar említettem, hogy szokjuk a versenyzést. A főedző a személyes értékelésnél jelezte nekem, hogy tökéletesen hajtottam végre azt amit kért, és elégedett. Van egy szlogenje a csapatnak, amit Bryan Fetzer edzőnk használ folyamatosan. "Focus on the process, not the outcome." Ez annyit jelent, hogy mindig csak arra koncentráljunk amit csinálunk, soha ne foglalkozzunk azzal, hogy mi lesz majd a jövőben. Számunkra ez azt jelenti, hogy mindig csak az adott gyakorlatra, az adott feladatra koncentráljunk, és ne azzal foglalkozzunk, hogy mondjuk 21,5-öt akarok majd futni fedett pályán a jövő héten. Az edzőm elmélete szerint, ha minden kis dologra odafigyelünk és kijavítjuk magunkat az aktuális gyakorlat közben, a végén a kép magától összeáll és nem kell aggódni azon, hogy ki jön-e a forma év végére vagy nem, ugyanis ha mindent jól csinálsz, az eredmény jön magától. Mondhatnánk úgyis, hogy a munka mindig meghozza a gyümölcsét :)
 |
| Az ebédünk a buszon :) |
A busz út 7 óra hosszú volt, és visszafele eléggé fájt a lábam, hiszen a verseny és az átmozgatás után egyből hazaindultunk. A kanyar eléggé kimerítette a jobb comb hajlítómat és a bal térdemet is, amin az utazás és a sok ülés csak tovább rontott. Természetesen a következő 3 napban igencsak nagy fájdalmakkal küzdöttem, ezért kénytelen voltam kihagyni az előző hétvégi versenyt és az egyik edzést a kilencből. Szerencse a regenerációs készülékeinknek és az orvosoknak köszönhetően 2 nap alatt rendbe jött a térdem és a jobb comb hajlítóm is. A következő állomás a hétvégén Kentucky lesz, ahol egy 291m hosszú pályán fogunk futn. Ez elég érdekes lesz, viszont jóval hosszabbak az egyenes szakaszok, ezért már nagyon várom. Két darab 400m-t fogok majd futni, az elsőt a DMR-ben pénteken, a másikat pedig a 4x400 méteres váltóban szombaton.
Sikerült eljutni arra a pontra is a tegnapi edzésnél, amiről sokan azt gondoljak, hogy szörnyű, de nekünk ez hozzá tartozik a sporthoz. Az edzés egy 120, 320, és 220 méteres sprintből állt össze, szögescipőben, verseny tempóban, a szabadtéri futó pályánkon. Mindegyik rész időre ment, és ismét meg volt adva, hogy melyik szakaszt milyen gyorsan, illetve hogyan fussuk. A 320 után már annyira nem esett jól a 220 méter, ezért az edzés végén meglátogattam a WC-t és hát (ki)jött aminek jönnie kell. Edzés után jégkád plusz regeneráció, és mára már semmi probléma. A mai edzésen (kedd) tempó futás volt ahogy az kedden szokott lenni (Tempo Tuesday). A felállás 300-200, 200-100-100, 300-200, 200-100-100 volt. Nagyon jó formában éreztem magam, hiszen a tegnapi edzés idejei is igencsak jók lettek, és ez ma sem volt másképp. Nagyon várom már a hétvégi versenyt, ahol végre élesben mutathatom meg, hogy mit is tudok, Amerika legjobb egyetemi futói, nagyágyúi ellen :)
 |
| A lépcső, amit edzés után nagyon utalok megmászni. |
 |
| A jobbodali Filip :) |
Egy érdekességet ami talán még ide kapcsolódik az atlétikához még megosztanék veletek. Tegnap 20 fok volt majdnem kint, ezért az edzést pólóban, vagy póló nélkül végeztük. Ma, egy nappal később, a reggeli órákban -1 fok volt, és 10 centi hó is esett már. Néha kicsit úgy érzem hogy az időjárással valami nincs rendben. :D
Education:
A Facebook ismerőseim már tudhatják, hiszen megosztottam egy képet miután hazaértem és megtudtam a félévi átlagomat. Három tantárgyból A-t és kettőből B-t kaptam, ami azt jelenti, hogy az első félévi átlagom 3,54 lett (a 4,0-ból). Ezzel az eredménnyel az atlétikai csapatból az első éves fiúk közül nekem lett a legmagasabb a GPA-m (Grade Point Average). Sikerült ezzel bekerülnöm az egyetem Honor Roll-nak nevezett csapatába, ahova csak 3,0 feletti átlagú sportolók kerülhetnek be, és a hétvégi kosár meccsen a pálya közepén egyenként bemutatnak majd minket a közönségnek :) Mivel 3,5 feletti GPA már Dean's List-re való jogosultságot is jelent, ezért sikerült azt is elérnem. Ez a legmagasabb fokozat amit sportoló és tanuló kaphat a suliban, ez rákerül majd a diplomára, és a bizonyítványra (transcript) is.
Ennek köszönhetően már nem kell hetente, csak havonta eljárnom a mentorral való megbeszélésekre, és a task-okat (házifeladat bemutatás) is elfelejthetem jövő évig :))
Ebben a félévben jóval szabadabb a heti rendem. Ugyanúgy 5 órám van, ahogy az előzőben, viszont sokkal nagyobb szünetek vannak az edzés illetve az órák között, így mindig lesz időm egy kicsit kikapcsolni az agyamat, vagy mondjuk időben megebédelni az este 6 helyett. Az óráim pedig csillagászat, fizika, business, politika és angolból állnak össze. Mivel az atléták előbb vehetnek fel órákat mint a normál diákok, az egyetem legjobb óráira sikerült bejutnom, nagyon híres és tapasztalt professzorokkal.
Az fizika teremben 300an vagyunk, ezért a tanár egy "iClicker" nevezetű elektronikai eszközt használ azért, hogy ellenőrizhesse, ott vagyunk-e órán. Ez az eszköz egy szavazógép, a professzor felrak egy kérdést a kivetítőre és neked pedig szavaznod kell, hogy szerinted melyik a helyes válasz. Sokkal érdekesebbé teszi az órát, és nagyon tetszik az egész, attól függetlenül, hogy nagyjából egyenlő a tudásom a gyök mínusz eggyel fizikából. Ezek mellett mindent kísérletekkel mutat be Mr. Bloomfield, ami néha rosszul sül el, és hatalmasakat lehet nevetni a baleseteken :D 300 emberrel ez még izgalmasabbá válik.
Social Life:
A vissza érkezesemet követően egy hétig nem voltak nyitva a suli éttermei, ezért kaptunk fejenként $120 dollárt az iskolától, hogy túléljük ezt az időszakot. Mondanom sem kell nem vagyok egy Jamie Oliver, ezért nagyrészt mikróba melegíthető ételeket vettem a pénzből. Emellett persze gyümölcsöt, zöldséget és egyéb tejtermékeket is beszereztem. Hoztam magammal vissza Magyarországról egy kis hazai szalámit és kolbászt, ami életmentő volt egy két alkalommal. Nagyon kell azonban vigyáznom, mert eléggé ízlett a csapattársaknak is, és a készlet elég rohamosan fogy! A pénzből kb. 50 dollárt meg tudtam spórolni, ezért nagyon boldog vagyok, hiszen később ezt elhasználhatom valami sokkal értékesebb dologra, mint pl. egy csomag szoyti, hogy ne aludjak el tanulás közben. :D
Újratöltődött az egyetemi kártyámon a Plus Dollar is, ezért ismét $150 plusz kaja pénzzel indulok neki a félévnek, amit előzőben 4 hét alatt sikerült eltűntetnem valamilyen csodával határos módon. A mostani a félévben azonban jobban odafigyelek majd.
Vettem egy új laptopot, hogy be tudjak illeszkedni az órán a többiek közé. Ez persze nem igaz, nem ezért vettem, hanem azért mert szükségem volt egy olyan készülékre amit könnyen tudok szállítani magammal és ha órán ráteszem a padra, akkor kisebb az esélye hogy leszakad az asztal a súlya alatt, ahogy az az előző Dell laptopomnál többször is közel volt. Nagyon jól működik a készülék, csak sajnos nem magyar a billentyűzet, ezért jó sok időmbe tellett, mire bemásoltam az ékezetes betűket egyenként a bejegyzésbe...
A vissza érkezesemet követően egy hétig nem voltak nyitva a suli éttermei, ezért kaptunk fejenként $120 dollárt az iskolától, hogy túléljük ezt az időszakot. Mondanom sem kell nem vagyok egy Jamie Oliver, ezért nagyrészt mikróba melegíthető ételeket vettem a pénzből. Emellett persze gyümölcsöt, zöldséget és egyéb tejtermékeket is beszereztem. Hoztam magammal vissza Magyarországról egy kis hazai szalámit és kolbászt, ami életmentő volt egy két alkalommal. Nagyon kell azonban vigyáznom, mert eléggé ízlett a csapattársaknak is, és a készlet elég rohamosan fogy! A pénzből kb. 50 dollárt meg tudtam spórolni, ezért nagyon boldog vagyok, hiszen később ezt elhasználhatom valami sokkal értékesebb dologra, mint pl. egy csomag szoyti, hogy ne aludjak el tanulás közben. :D
Újratöltődött az egyetemi kártyámon a Plus Dollar is, ezért ismét $150 plusz kaja pénzzel indulok neki a félévnek, amit előzőben 4 hét alatt sikerült eltűntetnem valamilyen csodával határos módon. A mostani a félévben azonban jobban odafigyelek majd.
Vettem egy új laptopot, hogy be tudjak illeszkedni az órán a többiek közé. Ez persze nem igaz, nem ezért vettem, hanem azért mert szükségem volt egy olyan készülékre amit könnyen tudok szállítani magammal és ha órán ráteszem a padra, akkor kisebb az esélye hogy leszakad az asztal a súlya alatt, ahogy az az előző Dell laptopomnál többször is közel volt. Nagyon jól működik a készülék, csak sajnos nem magyar a billentyűzet, ezért jó sok időmbe tellett, mire bemásoltam az ékezetes betűket egyenként a bejegyzésbe...
